Íme, Medveczky Medve úr, amint bukdácsol lefelé a lépcsőn, kopogtatva a feje búbjával, kipp-kopp, minden lépcsőfokon egy koppanás. Előtte Róbert Gida, az ő gazdája. Amennyire Micimackó értelme terjed, meg van győződve róla, hogy ez az egyetlen módja a lépcsőn való közlekedésnek. Néha ugyan kétség fogja el, mintha lehetne msképp is, de ezt akor tudná megfontolni, ha egy pillanatra megállnának a lépcsőn, és módjában állna fontolgatni. Talán akkor se.

Különben is épp most ért le a lépcső aljára, és haljlandó Nektek bemutatkozni: "Micimackó".

Micimackó és Róbert Gida így köszönti barátait:

Köszöntünk kéz a kézben

(részemről mindjunk mancsot),

hogy teljesítsük részben

kérésed és parancsod,

mely minket felidézett,

mint mackóvágy a mézet.

Róbert Gida meg én

egy lélek, két legény,

egymást nagyon szeretjük,

és együtt

s evégett

ketten szeretünk téged.

Egyébként Micimackó néha játszani szeret, néha pedig leül szemben a kandallóval és ilyenkor mesélni kell neki. Lehetőleg saját magáról, pontosabban egy csekély értelmű kis medvebocsról, aki barátaival egy erdőben élt, a Százholdas Pagonyban lévő kunyhójában, Kovács János név alatt. Ebben a mesebeli erdőben minden nap történik valami mulatságos és izgalmas esemény. Micimackó háborúságba kerül a méhekkel, elefántfogásra indul Malackával. Sokszor bajba is keveredik, de Róbert Gida, aki már majdnem hat éves, mindig, mindent rendbe hoz.