Babar, miután a "csúnya vadász" lelövi anyukáját, menekül egészen a városig, ahol a gondviselés elébe hozza az idős hölgyet, aki pótmamaként kíséri őt tovább.

Babar kitanult néhány mesterséget (megtanult ruházkodni, társalogni, házitanítója segítségével a tudományok rengetegében eligazodni, autót vezetni), majd tapasztalatokkal és tudással gyarapodva visszatért hazájába, hogy, mint világot látott, bölcs elefánt országának királya legyen, oldalán szerelmével, a legszebb elefántlánnyal, Celesztinával.

Királlyá választásakor sem száll fejébe a dicsőség, hálából az öreg Kornéliusznak nyújtja át a városban szerzett kalapját. Később, három gyermek apjaként, Babarnak azonnal feltűnik, hogy valami bántja csemetéit (l. Babar és a Télapó), és - mivel gyermekeinek nem sikerül kapcsolatot teremteni a Télapóval -, ő maga keresi fel, hogy jöjjön el az elefántok országába.

Babarra mkindig lehet számítani, példakép a gyerekek, de az egész elefántnemzetség előtt is, benne van a kalandokban, de józan ésszel dönt, amikor mindenki bizonytalan. 

Babar és Celesztina, valamint gyermekeik (Palika, Flóra, Adorján, később Izabella), valamint az unokaöcs (Artúr), a nagybácsi, (Kornéliusz) és a barátok (Zefír, a majom és az idős hölgy) együtt élnek át izgalmas kalandokat.

.
Babar naponta sétakocsikázik, hegyet-völgyet bejárt, az uszályon keresztül a léghajóig mindent látott, még kecskét is, ami az őserdőben ritkán fordul elő. Esténként az idős hölgynél összegyűlő társaságnak mesélő Babar egy magabiztos, intelligens úriember, lazán a kandalló szélére támaszkodva, aki termetével és kinézetével valóban méltó lesz a királyi címre.