– Micsoda f�nyess�get l�tok! – ki�ltott fel az apr�, feh�r kis vir�g a cseresznyefa fels� �g�nak hegy�n. Megr�zta gy�r�tt szirmocsk�it, �s arc�t a kel� Nap sugarai fel� ford�totta. Ez volt az els� reggele a vil�gban, �mulva n�zegetett k�r�l.
– Te ki vagy? – k�rdezte a szell�t�l, aki elszaladt mellette.
– Sz�l ap� gyermeke vagyok, a borzongat� hajnali szell� – v�laszolta a pajkos ifj� a cseresznyevir�gnak. – Minden reggel elj�v�k, �s v�gigs�mogatom a szirmaidat. Te sokkal szebb vagy, mint ezernyi t�rsad. M�r messzir�l l�tszol.
Cseresznyevir�g kicsit elpirult, sz�gyenl�sen vonta �ssz�bb feh�r ruh�j�t. Nem tudta, milyen, sz�p-e vagy cs�nya, hisz sosem l�tott m�g m�sokat. Jobbra-balra tekingetett, de testv�rk�i m�g nem �bredtek fel. A szemk�zti mandulaf�n viszont r�zsasz�n�en hint�ztak a vir�gok.
– �, de sz�ps�gesek vagytok! – sz�l�totta meg �ket a cseresznyevir�g, �s arra gondolt, hogy � a nyomukba sem l�phet.
– Mit b�mulsz? – ki�ltott �t neki az egyik mandulavir�g. – Nem l�tt�l m�g mandulaf�t?
– Nem – v�laszolta ijedten –, �n m�g csak ma ny�ltam ki.
– Akkor meg h�zd �ssz�bb magad, nem te vagy a vil�g k�zepe! – kiab�ltak �t m�sok is a r�zsasz�n� vir�gok k�z�l.
– Igenis... – rebegte elhal� hangon a kis cseresznyevir�g, �s az �gen �szk�l� felh�ket kezdte n�zegetni. Hirtelen furcsa zajt hallott, �s egy nagy, s�t�t �rny�kot l�tott. Egy �ri�si m�hecske sz�llt f�l�je.
– Te ki vagy? – k�rdezte a j�vev�nyt.
– �n vagyok a m�hecske, szeretn�k kicsit lakm�rozni a szirmaid k�z�l.
– J� – mondta a vir�g, �s sz�tt�rta feh�r ruh�j�t. – Mondd, m�hecske, te sokat l�tt�l m�r a vil�gb�l? Mekkora? Vannak m�g f�k a mandulaf�n t�l is?
– �, te kis ostoba! – nevetett a m�hecske, �s l�bait d�rzs�lgette. – A vil�g nagyon nagy. A f�kon t�l van a kert v�ge, ott egy r�t kezd�dik, azt�n van egy patak. �gy hiszem, ott a vil�g v�ge, �n legal�bbis csak od�ig merek elrep�lni.
– Nah�t! – ki�ltott fel a cseresznyevir�g. – Ilyen �rdekes! Vigy�l magaddal engem is, annyira szeretn�m l�tni a r�tet �s a patakot!
– Dehogy viszlek! – m�ltatlankodott a m�hecske. – �ppen el�g a vir�gport is cipelnem – �s d�h�sen otthagyta a vir�got.
K�s�bb legyek j�ttek, de a cseresznyevir�g hi�ba kiab�lt nekik, r� sem heder�tettek, csak a mandulafa k�r�l repdestek. Az �gen n�ha �ri�si madarak h�ztak el, a kis vir�g nagyon f�lt, szeretett volna elb�jni el�l�k, de azok nem b�ntott�k. Azt�n lassan beesteledett, f�z�san h�zta �ssze szirmait a vir�g. Reggelre minden testv�re kiny�lott, hangos volt a cseresznyefa vid�m besz�lget�s�kt�l. De az �g hegy�n �l� vir�g nem figyelt �ccseire �s h�gocsk�ira. Gondolatai m�shol j�rtak, a nagy r�tre v�gyakozott, amir�l a m�hecske mes�lt.
Napok teltek el, a cseresznyevir�g �jjel �s nappal is �lmodozott. Egy sz�p napon nagyon f�radtan �bredt, f�jt minden szirma, nem �rtette, mi t�rt�nt vele. A szokott id�ben arra szaladt a hajnali szell�, de nem ment el mellette, mint m�skor, hanem k�zenfogta, �s futott vele tov�bb. A cseresznyevir�g azt hitte, csak �lmodik. Megker�lt�k a mandulaf�t, �s �tsz�lltak a ker�t�s felett, ki a r�tre. A kis cseresznyevir�g nagyon boldog volt...
A h�zb�l gyerekek futottak ki, �lvezt�k a harmatos, hajnali kert friss leveg�j�t.
– N�zz�tek! – ki�ltott fel az egyik kisl�ny. – Hogy forgatja a sz�l a cseresznyevir�g szirmait! Nemsok�ra lesz cseresznye.
A gyerekek a r�t fel� futottak, aranyhajuk k�r�l, mint ezernyi lepke, repdestek a vir�gszirmok.