Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Mese.
Ez a Mese nem ak�rmilyen Mese volt.
Rakonc�tlan, csintalan, igazi kis Mese volt.
Egyszer elege lett a bez�rt mesek�nyvb�l,
kapta mag�t, �s kics�szott a k�nyvb�l. Elindult vil�got
l�tni. Ment, mendeg�lt, kereste a kalandot. Ben�zett az ablakokon,
besz�k�tt az ajt�kon. r�telepedett a k�nyvekre, f�zetekre. De
senki nem akart mes�lni. Szomor�n tov�bb ment, keresett tov�bb.
F�lrees� kish�zik� akadt �tj�ba. F�radt volt, rem�nytelen,
gondolta, itt megpihen. Beosont �s keresg�lni kezdett alkalmas
pihen�helyet. Tal�lt is egy polcot, rajta egy k�nyvet.
Nem volt arra �rva semmi. Gondolta: ez �ppen nekem val� hely.
Sz�pen, csendben belem�szott, �s r�gt�n el is aludt.
S�r�sra �bredt. Kikukucsk�lt, �s amit l�tott f�j� eml�ket id�zett
fel benne. Egy kedves arc� kicsi l�ny s�rdog�lt mag�ban.
Nem volt vele senki, mintha �rva lenne.
- J�jj ide, ne s�rj�l.- sz�lt hozz�,- ne f�lj t�lem.
A kisl�ny csak n�zett, nem tudta, ki sz�lt hozz�.
- Itt vagyok a polcon, gyere ide.
Csak n�zett a kisl�ny, nem hitt a szem�nek, nem hitt a f�l�nek.
-Ki az, ki sz�lt?
-�n sz�ltam, itt vagyok a k�nyvben.
-Ki vagy te?
-�n a Mese vagyok.
-A Mese?
-Igen, m�g nem hallott�l r�lam?
-De tudom, hogy van mese, de nekem m�g nem mes�lt senki.
-Nem szereted a mes�t?
-Szeretem �n, de m�g nem tudok olvasni �s a mam�m, l�tod, nem
�r r�. A pap�m messze j�r. -�jra s�rni kezdett.
-Ne s�rj m�r, ha akarod, �n meg mutatom az �sszes mes�t.
-Igen, mutasd meg, k�rlek!
�s a Mese mindent megmutatott, ami csak a mes�ben l�tezett.
Boldogok voltak mind ketten. Soha t�bb� nem v�ltak el egym�st�l.
A kisl�ny boldog nagyl�ny lett, de a Mes�re vigy�zott.
A Mese is boldogan maradt kis bar�tj�n�l, mert soha sem tett�k f�lre.
Itt a v�ge, de ne fuss el v�le, ink�bb vedd el� a k�nyved.