Hossz� nappalokon s �jszak�kon �t, fek�dt betegen egy sz�ke haj� kisl�ny.

A kisl�nyhoz egyszer egy l�togat� j�tt, aki egy festm�nyt hozott mag�val a karj�n.

Elmondta a kisl�nynak, hogy ez a k�pet � festette r�gen, festett m�g sokat, m�gis ez a legkedvesebb,

�s ez�rt ezt az egyet b�rki is k�rte t�le, sosem adta el, p�nzzel nem tudta ezt megfizetni senki.

De h�rt hallott egy bar�tj�t�l, egy szomor� kisle�nyr�l, s elhozta a festm�nyt, az �ra csak egy mosoly.

A kisl�ny erre csendes sz�val �gy v�laszolt: -" Nagyon k�sz�n�m a k�pet s azt, hogy ily kedves volt.

De a festm�ny��rt k�r, hisz �r�met e k�p sz�momra nem sok�ig jelent m�r, az id�m lassan lej�r.

Mert, mi�ta sorsom �gy az �gyamhoz k�t, csak a fecskef�szket figyelem az ablakom el�tt,

S mikor elsz�llnak a fecsk�k, a hajnalt t�bb� sosem l�tom m�r."

A fest� sajn�lta, hogy m�ve ennyit �r, elment, s elvitte a csod�latos festm�nyt,

S csak arra gondolt, vajon mit tegyen, hogy a fecskep�r m�g t�len is ott �rizze a f�szk�t.

A kisl�ny elfeledte gyorsan �t, s n�zte az ablakon �t, azt a karcs� fecskep�rt.

A szek�zti h�z eresz�re h� hullott m�r, el is rep�lt messze d�lnek minden v�ndormad�r.

T�vol j�rtak mind a fecsk�k, de ez a kett� itthon maradt, �rizni a f�szk�t, s a kisl�nyban a rem�nyt,

�s egyre jobban hitte, el sem sz�llnak tal�n, lassan meggy�gyult, �s egy napon m�r l�bra is �llt,

�s az els� r�vid �tj�n, ott lenn a havas utc�n, a fecskef�szket n�zte meg a szemben l�v� h�z fal�n,

�s akkor j�tt csak r�, hogy festve van a fecskep�r...