�lt egyszer egy kir�ly, annak volt egy vil�gsz�p l�nya. Ez a l�ny olyan gy�ny�r� volt, hogy szebbet k�pzelni sem lehetett volna n�la. De �gy eltelt a sz�ps�g�vel, olyan kev�ly, olyan fennh�j�z� volt, hogy egyetlen k�r�j�t sem tartotta m�lt�nak mag�hoz. Egyiket a m�sik ut�n kosarazta ki, �s r�ad�sul m�g g�nyt is �z�tt bel�l�k.

   Egyszer a kir�ly nagy �nneps�get rendezett, s arra megh�vott a k�rny�kr�l minden h�zasuland� f�rfit. Se szeri, se sz�ma nem volt a vend�gnek; akit elriasztott volna a kir�lyl�ny kev�lys�ge, azt odacsalta a sz�ps�ge. Azokat, akik a kir�lykisasszony kez�re p�ly�ztak, rang �s m�lt�s�g szerint sorba �ll�tott�k: el�l �lltak a kir�lyfik, ut�nuk a hercegek, gr�fok �s lovagok, legv�g�l pedig az egyszer� nemesek. Mikor ezzel elk�sz�ltek, megvert�k a dobokat, megf�jt�k a k�rt�ket, kit�rult a palota kapuja, kivonult d�szes kis�rettel, ajk�n fennh�j�z� mosollyal a vil�gsz�p kir�lyl�ny, �s elvonult a k�r�k sora el�tt. N�melyikre �ppen csak r�tekintett, n�melyik el�tt meg�llt s v�gigm�rte, n�melyikn�l m�g a sz�j�t is elbiggyesztette. Mert h�t mindegyiken tal�lt valami kivetnival�t. "Olyan, mint egy boroshord�" - mondta egy k�v�rk�sre, egy sov�ny magasn�l meg visszafordult a k�s�rethez, s azt k�rdezte: "Ugyan hov� n� ez az �gimeszel�?" A harmadikat �gy fitym�lta: "Dagadt meg apr�, esetlen tusk�"; a negyediket �gy: "Ez se j�, ez se j�, mint a hal�l, oly fak�!" Az �t�diket azzal int�zte el: "Olyan piros a haja, mint a kakas taraja!" A hatodikkal az volt a baj, hogy nem el�g d�lceg: "G�rbe, mint a megvetemedett f�zfavessz�." Mindegyiknek megadta a mag��t, de egyiken sem �lcel�d�tt annyit, mint a sor elej�n egy sz�p sz�l, der�k kir�lyon, akinek egy kicsit horgasra n�tt az �lla.

 

 

 

   - Ejha! - ki�ltotta. - N�zz�tek, ennek �ppen olyan az �lla, mint egy rig�nak a cs�re!

   Az ifj� kir�lyon rajta is ragadt a cs�fn�v. Att�l fogva csak �gy emlegett�k, hogy: Rig�cs�r kir�ly.

   Az �reg kir�ly a palota torn�c�r�l figyelte a l�ny�t. L�tta, egyebet sem tesz, mint g�nyol�dik, s a sok egybegy�lt k�r�nek mind kiadja az �tj�t. Ezen azt�n haragra lobbant, v�get vetett az �nneps�gnek, �tjukra bocs�totta a fels�lt vend�geket, �s maga el� sz�l�totta a l�ny�t.

   - Kev�lys�gednek el fogod venni m�lt� b�ntet�s�t - mondta. - Vedd tudom�sul: hozz�adlak az els� koldushoz, aki a palota kapuj�n bez�rget!

   A kir�lyl�ny nem vette komolyra a dolgot, azt hitte, csak fenyeget�dzik az �desapja; bevonult a lakoszt�ly�ba, �lt tov�bb vid�man, s m�g m�snap, harmadnap is fel-felkacagott, ha esz�be jutott egyik vagy m�sik p�rul j�rt k�r�j�nek elsavanyodott k�pe. Meg is feledkezett hamarosan az apja szavair�l, s akkor sem gondolt semmi veszedelemre, amikor n�h�ny nap m�lva zene zend�lt, �neksz� hangzott f�l az ablakai alatt, s egy koldus kezdte f�jni a n�t�j�t valami kis alamizsn��rt.

   A kir�ly �ppen a tr�nteremben id�z�tt, s amikor meghallotta az udvar fel�l a muzsik�t, kik�ldte nyomban a szolg�lattev� kamar�st, n�zze meg, mi t�rt�nik odakint.

   A kamar�s csakhamar visszaj�tt �s jelentette:

   - Egy �nekes koldus n�t�zik az ablak alatt.

   - Vezess�tek azonnal el�bem! - adta ki a parancsot a kir�ly.

   A test�r�k lementek, �s a tr�n el� �ll�tott�k a koldust. Piszkos volt, poros volt, ruh�ja viseltes, haja gondozatlan, arca borost�s; f�lszegen v�rakozott a k�v�ncsi udvari n�p gy�r�j�ben, m�g a kir�lyl�ny be nem vonult, �s helyet nem foglalt apja mellett. Akkor a kir�ly intett, a koldus meg r�kezdte: �nekelt egy verset, pengette hozz� a zeneszersz�m�t, s amikor befejezte, egy kis j�sz�v� adom�nyt k�rt.

   - Nagyon tetszett nekem a n�t�d - mondta a kir�ly. - Ez�rt tisztess�ges jutalmat �rdemelsz. Itt a l�nyom: neked adom feles�g�l.

   Most azt�n megrettent �m a kir�lyl�ny! K�nnyek sz�ktek a szem�be, esengve fordult az �desapj�hoz, de az nem t�g�tott.

   - Megmondtam neked: nem kellettek a kir�lyi k�r�k, h�t hozz�adlak a legels� koldushoz, aki a palota kapuj�n bez�rget.

   Nem haszn�lt sem s�r�s, sem k�ny�rg�s; a kir�ly v�ghezvitte, amit f�ltett mag�ban, s ott helyben �sszeadt�k a koldust meg a kir�lyl�nyt.

   Mikor ez megt�rt�nt, azt mondta a kir�ly:

   - Nem illik, hogy egy koldusasszonyt tartsak a palot�mban; szedd a s�torf�dat, mehetsz az uraddal!

   A koldus k�zen fogta a kev�ly kir�lyl�nyt, kivezette a palot�b�l, �s gyalogszerrel nekiv�gtak a nagyvil�gnak. Mentek, mendeg�ltek; egy id� m�lva egy sz�p nagy erd�be jutottak. A kir�lyl�ny megk�rdezte:

                  A koldus azt felelte:

   �thaladtak a mez�n, �s nemsok�ra egy nagy v�rosba �rtek. A kir�lyl�ny itt is megk�rdezte:

   A koldus pedig �gy felelt neki:

   A l�ny meg, olyan szomor�an, hogy a k�nnye is kicsordult:

   De a koldus most m�r nem �llta meg tov�bb, kem�nyen r�sz�lt:

   - Nem tetszik nekem, hogy mindig m�s f�rjet k�v�nsz magadnak. �n tal�n nem vagyok el�g j� neked?

   A kir�lyl�ny megijedt, sz�lni sem mert t�bbet, de mikor egy iriny�-piriny� h�zik�hoz �rtek, s az el�tt meg�lltak, nem b�rta tov�bb, csak kiszaladt bel�le a k�rd�s:

   A koldus pedig azt felelte:

   - Ez a mi h�zunk, itt fogunk lakni.

   A kev�ly kir�lyl�nynak bizony le kellett hajtania a fej�t, hogy az alacsony ajt�n bef�rjen.

   - H�t a szolg�k hol vannak? - k�rdezte.

   - Mif�le szolg�k? - felelte a koldus. - Ha akarsz valamit, magadnak kell megszerezned, itt ugyan m�s nem gondoskodik r�lad! De el�g a sz�besz�db�l: rakj t�zet, f�zz vacsor�t, �hes vagyok, f�radt vagyok!

   De h�t honn�t is �rtett volna a kir�lyl�ny a t�zrak�shoz meg a f�z�shez? A koldusnak kellett seg�tenie, hogy v�g�l is menjen valahogy a dolog. Azt�n elk�lt�tt�k a sov�ny esteb�det, �s lefek�dtek.

   M�snap m�r kora hajnalban kir�ncig�lta a koldus a kir�lyl�nyt az �gyb�l.

   - Mit k�pzelsz, itt is d�lig hever�szhetsz? Gyer�nk, dologra; tedd rendbe a h�zat, k�sz�ts eb�dhez, hasogasd fel a f�t, s ha azzal megvagy, ott a kert, tele van gazzal, meg kell kap�lni!

   Szeg�ny kir�lyl�ny f�lkelt nagy �lmosan, kis�p�rte a h�zat, megh�mozta az eb�dhez a krumplit, ahogy tudta, f�lhasogatta a f�t, azt�n fogta a kap�t, kiment a kiskertbe, be�llt a gazba, �s v�gni kezdte, de olyan keservesen, hogy minden kapav�g�sn�l kiperd�lt egy k�nny a szem�b�l. Finom kis kez�t t�rte a forr� homok, de mindenn�l jobban f�jt a sz�ve: sz�nta-b�nta kev�lys�g�t, s egyre azt s�hajtozta:

   - Hallod-e asszony! Ez �gy nem mehet tov�bb: mindig csak enni, semmit nem keresni! M�t�l fogva kosarat fogsz fonni.

   Azzal kiment a hat�rba, v�gott egy nyal�b vessz�t a reketty�sben, �s hazavitte; a kir�lyl�ny meg neki�lt a kos�rfon�snak. Fonta, fonta, am�g b�rta, de h�t nem b�rta sok�ig, a nyers f�zfavessz�kt�l kisebesedett az ujja.

   - Ehhez l�tom, nem �rtesz - mondta az ember -, tal�n a sz�v�shez t�bb tehets�ged van.

   De a kir�lyl�ny hi�ba igyekezett, a sz�v�ssel sem volt nagyobb szerencs�je, alig fogott hozz�, az �rdes sz�l csakhamar f�lv�rezte az ujj�t.

   Az ember bosszankodva legyintett:

   - �n ugyan megj�rtam veled! Ki l�tott ilyen asszonyt, aki m�g csak nem is kony�t semmif�le rendes munk�hoz! Valami m�st kell megpr�b�lnunk; ezent�l kors�kkal, agyaged�nyekkel fogunk kereskedni. �n majd beszerzem az �rut, te meg ki�lsz vele a piacra. Nem v�rhatjuk, am�g a s�lt galamb a sz�nkba rep�l!

   A kir�lyl�ny sz�ve elszorult az aggodalomt�l. Hogy � ott �lj�n a piacon, �s ed�nyeket �ruljon! Ha arra gondolt, hogy valaki megl�tja ott az �desapja udvar�b�l, majd megfagyott a v�re, �gy f�lt t�le, hogy kinevetik: l�m, hogy fenn hordta az orr�t, most bezzeg � sem k�l�nb, mint a t�bbi egyszer� kofaasszony! De h�t mit tehetett volna? Ha nem akart �hen halni, engedelmeskednie kellett. Mikor elj�tt a v�s�r napja, kora hajnalban f�lszedel�zk�d�tt, ki�lt a piacra, kirakta maga k�r� az ed�nyeit, �s elkezdte, el�bb csak �gy r�stellkedve, f�l�nk rebeg�ssel, azt�n lassan nekib�torodva:

   - Itt a sz�p ed�ny! Itt a j� ed�ny! Agyagt�lat, cser�pkors�t vegyenek!

   Az emberek sz�vesen vett�k a port�k�j�t: sz�p volt az ed�ny, de m�g szebb, aki k�n�lta; nem alkudtak sokat, megadt�k, amit k�rt �rte; olyan is akadt, aki el sem vitte, amit vett, otthagyta neki p�nzest�l. Alkonyatra az asszony mind t�ladott az ed�nyeken, s egy teli kend� p�nzt vitt haza az ur�nak. Most azt�n megint abb�l �ldeg�ltek, ameddig tartott.

   Mikor elfogyott, az ember megint beszerzett egy halom ed�nyt, a kir�lyl�ny pedig ism�t kiment vele a piacra. Letelepedett mindj�rt a piact�r sark�n, k�zvetlen�l az �t mellett; kirakta a sok ed�nyt, s �rulni kezdte:

   - Itt a sz�p ed�ny! Itt a j� ed�ny! Agyagt�lat, cser�pkors�t vegyenek!

   H�t ahogy ott �ld�g�l, egyszer csak por kavarodik az �ton: arra v�gtat egy r�szeg husz�r, egyenest az ed�nyek k�z� r�gtat, �s �zz�-porr� z�zza valamennyit. A kir�lyl�ny s�rva fakadt, azt sem tudta szeg�ny, hov� legyen f�lelm�ben.

 

 

 

   - Jaj, mi lesz velem - keseregte -, mit sz�l majd az uram a k�rhoz!

   Hi�ba csit�tott�k, hi�ba vigasztalt�k; felugrott a zs�molyr�l, otthagyta a sok cserepet, hazaszaladt, s elmondta az ur�nak, mi t�rt�nt.

   - Ki hallott m�r ilyet: t�r�keny ed�nnyel ki�lni az �t sz�l�re, hogy mindenki beleg�zoljon! - m�rgel�d�tt az ember. - Magad is l�thatod, nem val� vagy te semmi rendes munk�ra! Szerencs�re d�lel�tt f�nt j�rtam a kir�ly szak�cs�n�l, �rdekl�dtem, nincs-e sz�ks�g�k szolg�l�ra; meg�g�rte, hogy felfogad konyhal�nynak.

   Konyhal�ny lett h�t a kir�lyl�nyb�l. Az volt a dolga, hogy kez�re j�rjon a szak�csnak. Ha hozni kellett valamit, �t szalasztott�k, ha piszkos munka akadt, neki kellett elv�geznie, soha egy perc nyugta nem volt, dolgozhatott l�t�st�l vakul�sig. A fizets�ge meg az volt, hogy elvihette, amit az inasok, szobal�nyok meghagytak a kir�lyi asztal marad�k�b�l. Egy-egy szilk�t dugott a k�t zseb�be, azokban hordta haza, amit odavetettek neki meg amit a t�ny�rokon tal�lt.

   Egy napon �ppen v�z�rt szalasztott�k a k�tra. Teleh�zta a k�t v�dr�t, s nekifoh�szkodott, hogy f�lcipelje �ket a konyh�ra. Egyszerre csak vid�m dobsz� �t�tte meg a f�l�t. Gondolta, megn�zi, mi az: az�rt az egypercnyi k�sedelem�rt csak nem fogja megszidni a szak�cs. Oda�vakodott a palota udvar�nak k�ker�t�s�hez, �s kif�lelt. De k�r volt k�v�ncsiskodnia, mert csak a sz�ve lett nehezebb att�l, amit hallott. Mert a kiki�lt� azt adta h�r�l orsz�gnak-vil�gnak, hogy aznap est�re a kir�ly nagy vigalmat rendez a palot�j�ban, azon fogja kiv�lasztani a menyasszony�t.

   "Ha nem lettem volna olyan g�g�s, ma este �n is ott lehetn�k!" - s�hajtott a kir�lyl�ny. Visszament nagy b�san a k�thoz, f�lemelte a k�t neh�z v�dr�t, s vitte a konyh�ba. Ott eg�sz nap s�t�ttek-f�ztek, a kir�lyl�ny alig gy�zte a rengeteg baromfikopaszt�st, mosogat�st, t�r�lget�st, takar�t�st. Mikor bealkonyodott, s nem akadt t�bb s�rg�s munka a konyh�n, a f�szak�cs r�sz�lt, hogy ne l�batlankodj�k az �tjukban, mehet a dolg�ra.

   De a kir�lyl�ny legal�bb l�tni akart valamit az �nneps�gb�l, miel�tt hazat�r a nyomor�s�gos kunyh�ba. F�llopakodott h�t a l�pcs�n, �s megh�z�dott az ajt� mellett, onnan leskel�d�tt. Odabent a teremben kigyulladt a f�ny, pomp�sn�l pomp�sabb vend�gek vonultak be, csupa �kess�g, csupa ragyog�s volt minden, � meg kir�lyl�ny l�t�re �r�lhetett neki, hogy legal�bb a k�sz�b�n megt�rik. Az inasok ott siettek el mellette a d�szes t�lakkal, sorra k�n�lt�k a vend�geket. Azt�n mikor a marad�kot visszavitt�k a konyh�ra, n�ha neki is odavetettek egy-egy falatot. Szeg�ny asszony moh�n kapott az alamizsna ut�n, �s gyorsan bedugta a szilk�j�be, hogy majd hazaviszi, �s megosztja otthon az ur�val.

   Mikor a lakom�t befejezt�k, megharsantak a k�rt�k, kit�rult a kir�lyi lakoszt�ly aranyveretes ajtaja, s apr�dok sorfala k�zt, tet�t�l talpig b�rsonyban, selyemben, nyak�ban vastag aranyl�nccal bevonult a kir�ly. Eln�mult a vend�gkoszor�, abbamaradt minden besz�d, m�g suttog�s sem hallatszott. Ebben a nagy cs�ndben a kir�ly lassan v�gigj�rtatta tekintet�t a jelenlev�k�n, azt�n elindult, �t a termen, egyenest az ajt�hoz; ott meg�llt a konyhal�ny el�tt, k�nnyed�n meghajolt, s �gy sz�lt:

   - Add a kezedet, veled akarom elj�rni az els� t�ncot.

   Ebben a pillanatban a zene is megsz�lalt, de szeg�ny kir�lyl�nynak nemhogy t�ncolni nem volt kedve, de legsz�vesebben a f�ld al� s�llyedt volna sz�gyen�ben. H�t m�g amikor megismerte a hangj�r�l Rig�cs�r kir�lyt! Halkan felsikoltott, �s el akart futni, de a kir�ly megfogta a kez�t, �s mag�val vonta a terembe. De alighogy bel�ptek, cs�r�mp�l�s hallatszott, a vend�gek f�lreh�z�dtak, a zene elakadt: ott �llt szeg�ny kir�lyl�ny megsz�gyen�lten mindenki szeme l�tt�ra, l�ba el�tt a k�t szilk�vel meg a sz�tsz�r�dott �telmarad�kkal.

   - Kipotyogott a zseb�b�l! - ki�ltott valaki a vend�gek k�z�l, s v�ge-hossza nem lett volna a cs�fond�ros kacag�snak, ha Rig�cs�r kir�ly cs�ndet nem int. Odal�pett a zokog� kir�lyl�nyhoz, �s szel�den a kebl�re �lelte.

   - Ne keseregj, kedves feles�gem - mondta neki -, a rossz napok v�get �rtek. �n voltam a koldus, akivel a nyomor�s�gos visk�ban �lt�l; �n voltam a husz�r is, aki az ed�nyeidet �sszetiporta. Mindez csak az�rt t�rt�nt, hogy megt�rj�k a g�g�d, �s megb�nh�dj kev�lys�ged�rt.

   - Nagyot v�tettem - zokogta a kir�lyl�ny -, nem �rdemlem meg, hogy a feles�ged legyek.

   - Igaz, v�tett�l - felelte a kir�ly -, de amit v�tett�l, le is vezekelted; most azt�n ne b�sulj t�bbet: ezt az �nneps�get az�rt rendeztem, hogy meg�lj�k a mi igazi menyegz�nket!

   Akkor udvarh�lgyek siettek el�, pomp�s ruh�ba �lt�ztett�k a kir�lyl�nyt; mire elk�sz�lt �lt�z�k�vel, meg�rkezett az �desapja is, mind az eg�sz udvar�val; �ld�s�t adta az ifj� p�rra, �s elkezd�d�tt a vigalom, h�res-neves lakodalom, d�nomd�nom.

   B�rcsak mi is ott lehett�nk volna!