Fazekas Anna �reg n�ne �zik�je   M�traalj�n, falu sz�l�n lakik az �n �reg n�n�m, melegsz�v�, dolgos, der�k, t�le tudom ezt a mes�t. �zgid�cska, sete-suta, r�t�vedt az orsz�g�tra, megbotlott egy kid�lt f�ba, elt�r�tt a gida l�ba. Panaszosan s�r szeg�nyke, arra ballag �reg n�ne. �lbe veszi, megsajn�lja, hazaviszi kis h�z�ba. �polgatja, d�delgeti, friss sz�n�val megeteti, forr�sv�zzel megitatja, mintha volna �desanyja. Cili cica, Bodri kutya mell� b�vik a zugolyba, tanultak �k embers�get, nem b�ntj�k a kis vend�get. Gyorsan gy�gyul gida l�ba, elmehetne az �zb�lba, vid�m t�ncot ellejthetne, de nincs hozz� val� kedve. Barna szeme b�s-szomor�n cs�ng a t�vol hegykoszor�n. Reggel b�bor napsugarak j�tszanak a felh�k alatt. Esti szell� k�d�t kerget, dombok, lank�k �zengetnek: "V�r a sarj�, gyenge hajt�s, gyere haza, gida pajt�s!" K�nnybe l�bad az �z szeme, hej, nagyon is visszamenne, csak az anyja �gy ne v�rn�, csak a n�n�t ne sajn�ln�! �jjel-nappal visszav�gyik, hol selyem f�, puha p�zsit, tarka mez� sz�z vir�ga �ztestv�rk�t hazav�rja. Ahol m�kus ugrabugr�l, kop�csol a tarka hark�ly, v�gan sz�l a kakukk hangja, b�bot cipel szorgos hangya. V�rja patak, v�rja szell�, k�k �g alj�n fut� felh�, harmatgy�ngy�s harangvir�g, vad�rv�csk�k, k�kek, lil�k. �reg n�ne megsiratja, vissza - dehogy - m�gse tartja, ki-ki lakj�k haz�j�ban, �z erd�ben, ember h�zban. Kapuig is elk�s�ri, visszatipeg �reg n�ni, �s integet, am�g l�tja: "�lj boldogul, �zgid�cska!" Lassan l�pdel, csendben ballag, kattan ajt�, z�rren ablak, onnan lesi �reg n�ne, kisgid�ja visszan�z-e. Haszontalan �llatk�ja, egyre jobban szapor�zza, s olyan gyorsan, mint a vill�m, fenn terem a mohos szikl�n. De a tet�n, hegygerincen megfordul, hogy b�cs�t intsen: "�g �ldjon, r�t, kicsi csalit" - s mint a sz�l, eliramodik. Ny�r elr�ppen, lev�l s�rgul, lepereg a v�n b�kkf�rul, h� borul m�r h�zra, r�tre, egyed�l �l �reg n�ne. �jra kihajt f�, fa, vir�g, nem felejti a kisgid�t, fordul a f�ld egyszer-k�tszer, z�rgetnek a ker�t�sen. Kitekint az ablakr�sen: ki kopogtat vajon �jjel? Hold ragyogja be a falut, kit�rja a kicsi kaput. �lel�sre lend�l karja: kis gid�cska meg az anyja �lldog�l ott; beereszti, sz�ve dobban, megismeri: �zmama lett a kisgida, az meg ott a gida fia. Elt�r�tt a mells� l�ba, elhozta h�t a k�rh�zba, hogy szem�vel k�rve k�rje: gy�gy�tsa meg �reg n�ne, puha gyolcsba bugyol�lja, ne szepegjen fiacsk�ja. S k�d el�tte, k�d ut�na, belev�sz az �jszak�ba. Gida l�b�t k�t kez�be veszi l�gyan �reg n�ne. Meg is gy�gyul egykett�re, felbiceg a dombtet�re, s mire t�lgyr�l lehull a makk, a kicsi bak hazaballag. M�traalji falu sz�le, kapuban �l �reg n�ne, nincs egyed�l, m�rt is volna? Ha f�, ha fagy, sok a dolga. K�r�l�tte gid�k, �zek, l�togatni el-elj�nek, t�len-ny�ron, �vr�l �vre, fej�k hajtj�k az �l�be. Falu n�pe is szereti, kedves sz�val bec�zgeti �reg n�n�t, �s az�ta �gy nevezik: �zany�ka. Piros pipacs, szegf�, zs�lya vir�t h�za ablak�ba, nagy k�cs�gben, kis csuporban sziv�rv�nysz�n sz�z csokor van. Egyiket G�l P�ter hozta, m�sikat meg Kov�cs Julcsa, harmadikat Horv�th Erzsi, �tt�r� lesz valamennyi. Vadvir�gnak dal a p�rja, �neksz�t�l zeng a h�za, oly vid�m a gyerekn�ta, nevet, s�r is �zany�ka. M�traalj�n, falu sz�l�n lakik az �n �reg n�n�m, melegsz�v�, dolgos, der�k mese �rzi aranysz�v�t. Gid�ra v�r s�s keny�rke, kal�cscip� apr�n�pre; egyszer te is l�gy vend�ge, itt a v�ge, fuss el v�le!