Zelk Zolt�n:P�r�cska

R�gen t�rt�nt ez, nagyon r�gen, s olyan nagyon messze, hogy m�g a torony tetej�r�l sem lehetett odal�tni.Egy kis felh�cske sz�letett a hegy f�l�tt, de olyan sz�p g�nd�r felh�cske, hogy a nap �s a hold egyszerre b�jtak ki az �gen, csak hogy l�thass�k a kis felh�t. A vihar is k�zenfogta kis unok�it, a szell�ket, �gy indult el vel�k megl�togatni P�r�csk�t, a most sz�letett kis felh�t.
   B�szke is volt a felh�papa �s a felh�mama gy�ny�r� gyermek�re, �s gyakran mondogatta felh�papa szomsz�dainak:
   - Megl�tj�tok, mire megn�: zivatar lesz bel�le!
   - Az bizony - mondogatt�k a felh�szomsz�dok -, zivatar, de m�g orsz�gos es� is lehet...
   Csak felh�mama b�sult, mikor ezt a besz�det hallotta: � azt szerette volna, hogy mindig ilyen kicsi maradjon gyermeke, ilyen szel�d �s g�nd�r. Sohase ki�ltson haragos vill�mszavakat, ne veszekedjen mennyd�r�gve a f�lddel, s ne verje le j�gkavicsokkal a gy�m�lcsf�k vir�gait.
   Am�g �gy agg�dott felh�mama P�r�cska sorsa f�l�tt, az egyre n�vekedett, egyre er�sebb lett, s egyed�l szaladg�lt a hegy cs�csai felett. Egyik reggel oda�llt sz�lei el�, �s �gy sz�lt:
   - Most m�r megn�ttem, er�s vagyok, engedjetek el vil�got l�tni.
   Felh�papa b�szk�n n�zett P�r�csk�ra, s �gy v�laszolt:
   - Menj csak, fiam, v�ndorold be az eget, sz�rj�l vill�mokat, mennyd�r�gj hangosan, l�gy er�s, b�szke felh�... 

   Felh�mama �gy sz�lt:
   - Menj, fiam, j�rd be az eget, szeresd az erd�ket a r�t vir�gait, �s szel�d l�gy, mint n�n�d, a sziv�rv�ny... 

   P�r�cska egy-k�t es�cseppet k�nnyezett, elb�cs�zott sz�leit�l, rep�lni kezdett az �gen. Mikor egy erd� f�l� �rt, hallotta, hogyan s�hajtoznak odalent az �gak:
   - �, felh�cske, �nt�zz meg minket, mert hal�lra sz�radunk!
   A kis felh�nek esz�be jutottak anyja szavai, s meg�nt�zte a tikkadt lombokat. Azt�n tov�bb v�ndorolt, s egy r�t f�l� �rt. Amikor megl�tt�k az els�rgult f�sz�lak, mindny�jan k�ny�r�gni kezdtek:
    - �, kedves felh�cske, ne hagyj szomjan halni minket!
    P�r�cska �ket is meg�nt�zte, �s boldogan hallgatta, hogyan kortyolj�k a f�sz�lak az es�cseppeket.
   De akkor m�r bizony nagyon kicsike felh�cske volt, �gy megfogyott az erd� �s a r�t meg�nt�z�se ut�n, hogy m�g sz�llni sem tudott volna, ha meg nem k�ny�r�l rajta a sz�l, �s nem fogja er�s karjai k�z�. 

    Alkonyodott m�r, mikor egy b�zat�bla f�l� �rt, ahol a gazda �ppen szomor�an leste az eget. Mikor a kis felh�t megl�tta, �r�mmel felki�ltott:
   - �, dr�ga felh�cske, vid�tsd fel az �n kal�szaimat, mert ha elsz�radnak, nem s�thetek kenyeret a gyermekeimnek!
   A kis felh� r�gt�n es�v� v�ltozott, s a szomjas kal�szok boldogan hajladoztak az es�ben. A sz�l pedig hi�ba kereste kis bar�tj�t, mert az m�r elt�nt az �gr�l, hogy tov�bb �ljen falev�lben, f�sz�lban, margar�t�ban, b�z�ban, keny�rben.